Művésznő

Azt hiszem visszavonhatatlanul elindult ezen az úton. Most már biztosan állíthatom, hogy nem csak a szülői elfogultságunk mondatja azt, hogy valamilyen előadóművész lesz belőle. Vagy legalábbis erre a pályára született. Két éve nem tudom úgy társaságba vinni Lizit, hogy ne döbbennének meg az emberek a magabiztosságában, a szégyenlőség nélküli szereplésén. Bárhol, bármikor és bárkinek képes komplett műsort előadni énekléssel, tánccal és drámával, szöveggel csak hogy minden figyelem feléje irányuljon. Ez élteti. Akkor a legboldogabb, ha a lehető legtöbb szempárt magára tudja irányítani. Mindent megtesz érte és mi tagadás, halálosan jó fej és szórakoztató. És ezt megint nem csak én mondom, hanem minden ismerős és ismeretlen, aki részese a produkcióknak. És hogy mi az apropója a bejegyzésnek? Hát az, hogy ma ismét elhangzottak a szokásos mondatok, ami csupa büszkeséggel tölti el anyai szívemet: „hitetetlen a lányod”, „kész művésznő”, „nem lehet rá nem odafigyelni”, „színpadra termett”, „még biztosan hallunk róla”. 
A hely, ahol mindez történt pedig nem más, mint az ovis karácsony. Külön is énekelt, de a közös éneklésből is az ő hangja tűnt ki, a táncmozgásait pedig tanítani kellene :-)
Nem tudom mi lesz belőle, de van egy erős tippem :-)

A későbbiekre való tekintettel dokumentálom a kezdeteket: